Ha természetgyógyászatról, vagy alternatív medicináról van szó, akkor a legfontosabb, hogy ezek a kezelési módszerek a tudományosan megalapozott gyógyítást egészíthetik ki, tehát a gyógykezelés komplementer eljárásait foglalja magába.
Nagyon fontos kérdés, hol húzódik az orvos és a természetgyógyász tevékenysége közti határ. Alapvetően elmondható, hogy az orvos diagnosztizál és határozza meg a terápiát, és az orvos követi ennek hatásait is. A természetgyógyász tevékenységére akár az orvos, akár a beteg kezdeményezésére sor kerülhet, de csakis mindkét fél tudtával. A valamelyik természetgyógyászati ág szerinti terapeuta az orvos által felállított diagnózis szerinti kezelést csak kiegészítheti, és azt nem módosíthatja. Bármilyen panasszal vagy panasz nélkül a terapeutához forduló páciens ill. kliens kezelésének megkezdése előtt kötelezően kell, hogy történjen orvosi vizsgálat. Ennek eredményét a terápia kialakítása során szigorúan figyelembe kell venni. A különböző orvosi végzettséggel nem rendelkező „gyógyítók" is kötelesek tevékenységükről nyilvántartást vezetni, ahol szerepelnek a kezelt betegek személyi adatai, a természetgyógyászati tevékenység indoka (kórelőzmény, diagnózis, javasolt terápia(k), az alkalmazott természetgyógyászati eljárás (kezelések időpontjai és a bekövetkezett változások leírása).
Úgy nevezett természetgyógyász csak az a szakorvos, szakpszichológus, egészségügyi főiskolát végzett személy lehet, aki a felsőfokú egészségügyi intézményben az ilyen irányú szaktanfolyamot elvégezte és eredményes vizsgát tett, csak ők használhatják a természetgyógyász címet.
Az alternatív medicina igen sok lehetőséggel rendelkezik, és eszerint sok képzési ága is létezik, más-más követelményrendszerrel.
Attól függően hogy ki milyen természetgyógyászati eljárást alkalmaz más-más képzettségi szinttel kell rendelkeznie.
Eszerint van csak orvosok által végezhető tevékenység:
- homeopátia
- hagyományos kínai orvoslás
- ájurvédikus gyógyászati eljárások
- hagyományos tibeti gyógymódok
- biológiai fogorvoslás
- vér oxigenizálásán alapuló terápiák
- neurálterápiás módszerek
- méregtelenítő módszerek
- antropozófus orvosi módszerek
- biorezonancián alapuló eljárások
- csak diagnosztikai célú természetgyógyászati vizsgáló módszerek
Egyéb felsőfokú, egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy által végezhető tevékenység:
- manuálterápiás eljárások
A fenti természetgyógyászati szakirányokat az egyetemi illetve főiskolai képzés keretében szakirányú továbbképző tanfolyamon lehet tanulni, és ezt követően az eredményes vizsga után lehet végezni..
Egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkező, de legalább középiskolai végzettségű (érettségi) személy által végezhető tevékenység
1. csak szakképesítés után dolgozhatnak, akik a következő terápiás eljárásokat végzik:
- akupresszúra - életmód tanácsadás és terápia
- alternatív mozgás- és masszázsterápiák - reflexzóna terápia
2. vizsgával záruló tanfolyamokon megszerezhető képesítéssel végezhető természetgyógyászati tevékenység:
- alternatív fizioterápiás módszerek - fülakupunktúrás addiktológiai eljárások
- bioenergiát alkalmazó módszerek - kineziológiai módszerek
- fitoterápia - szemtréning eljárások
Az utóbbi képzettségeket megszerző személyek nem nevezhetik magukat természetgyógyászatnak, de a szakképesítésüknek megfelelően lehetnek pl. reflexológusok, akupresszőrök, fitoterapeuták, bioenergetikusok...
A képesítések megszerzéséhez szükséges követelmények két alap tanfolyamra épülnek. Az elsőn az egészségügyi alapismereteket kell megszerezni, majd a következőn a természetgyógyászati alapismereteket (ehhez a tanfolyam keretében megszervezésre kerülő életmódtáborokon való részvétel is szükséges) és ezekről egy-egy vizsga keretében számot adniuk. A két alapvizsga megléte esetén lehet természetgyógyászati szakágat választani, és az annak megfelelő követelményrendszernek (tanfolyam és vizsga) a teljesítése után kezdheti el valaki a tevékenységét. Ezeket a vizsgákat az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézetnél lehet megszerezni.
A tevékenység végzéséhez megfelelő ún. természetgyógyászati rendelő is szükséges, melyre a működési engedélyt a helyi ÁNTSZ adja ki, annak szakmai jellegének megfelelően, és a működést is ők jogosultak felügyelni.